Kórós történetileg az őskortól lakott település, erre vonatkozólag több lelet is előkerült a Palaj(pusztában) végzett ásatásokról. Nevét az oklevelek 1341-ben említik először Villa Korus néven, a Zalai oklevéltár adatai szerint, majd 1444-ben Poss Karos néven említik a pozsonyi káptalan egyik oklevelében. 1478-ban is említi egy oklevél Koros néven, ekkor a siklósi várhoz tartozott, és valószínűleg a siklósi vár (vár) jobbágyai lakták. A falu neve a forrásokban legalább négyféle változatban szerepel: Koros, Kórós, Kóros és Kőrös. A nyelvtudomány álláspontja szerint a Kórós név a kóró szóból származik. A népi etimológia szerint Kőrösből azért lett Kórós, mert a 19. századi lecsapolások következtében a kiszáradt tavak földjét ellepte a sok száraz kóró. (A névalak valójában sokkal régebbi és eredetileg a mocsári erdők valamely elterjedt növényére utalhatott.) Siklós várának török kézre kerülése (1543) után kettős adóztatás alá került. A török időkből nem maradt fenn sok adat, valószínűleg nem néptelenedett el teljesen a falu, viszont lakossága jelentősen visszaesett, volt idő amikor néhány család lakta csak a falut. Az oszmán uralom múlásával, a visszafoglaló háborúk elvonultával a népesség visszatért a mezőgazdasági termeléshez és a halgazdálkodáshoz, amit fokokban végeztek (nem csak itt, egész Magyarország szerte). A mocsaras, lápos, kis tavakkal szabdalt Ormánság kedvező terep volt ehhez az elfoglaltsághoz. Adatok maradtak fenn, arra vonatkozólag, hogy Kórósról Pestre vitték a „csíkot” eladni. A falu az összeírások alapján a környékhez képest is jelentős adókat tudott fizetni, ez is az erős és jól működő mezőgazdasági termelés bizonyítéka. A mérsékelt fellendülésnek köszönhetően Kórós elérkezettnek látta az időt egy kőtemplom építésére, amit II. József türelmi rendeletének köszönhetően meg is építhetett. 1793-ban elkészült a templom, amit 1834 –ben megnagyobbíttattak. Ennek hátterében a népesség számának növekedése, valamint a falusiak viszonylagos jómódja, a termelés fokozatos bővülése áll. Az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban a fennmaradt adatok szerint több Kórósi lakos is részt vett a Mészáros Albert vezette szabadcsapatban. A 19. században meginduló folyamszabályozások kedvezőtlenül érintették az Ormánság halgazdálkodását, melynek volumene ezután jelentősen visszaesett. A népesség a mezőgazdaság növénytermesztésre és állattenyésztésre tette át fő tevékenységét, amit megkönnyítettek a lecsapolások után keletkezett mezők és a kivágott erdők által nyert új, művelésbe bevonható területek. A falu más utakon, de felfelé kapaszkodott, népessége a millennium után egészen az 1920 –as évekig (egyes források szerint) meghaladta az 1000 főt. Palaj pusztában kúria épült. Az első és második világháború nehéz éveit Kórós sem vészelte át vérveszteség nélkül, az elesett hősök emlékét a templomkertben ma is kopjafa őrzi.

Ezekben az években is volt azonban előrelépés, jól mutatják ezt a templomhoz kapcsolódó építkezések, beszerzések, természetesen a korábbinál ezek már sokkal visszafogottabb mértékűek. Azonban szomorú szokás kezdte felütni fejét az Ormánságban és az ország sok vidékén is, mely a 18. századi elkülönülésből vezethető vissza, ez az egykézés. Lényege, hogy csak egy gyermeket vállal a család, hiszen a  birtok így nem aprózódik fel, így biztosítható az utódok jóléte. Ennek eredményeképpen 100 hektár feletti paraszti gazdaságok is létrejöttek, azonban az így kialakult jómód sem tudta feloldani a népgyilkos, önpusztító szokást. Kórós számára a népesedési tragédia kiteljesedését az 1949. évi új, szocialista típusú átalakítások jelentették. Ebben az időben az egyházi földek, a megmaradt nagybirtokok és a magánemberek nagy parasztgazdaságok nagyrészt állami kézbe kerültek, ami elvette az alapot, szó szerint kihúzta a talajt a helyiek nagy részének ősrégi megélhetési szokásai, gazdasága, alól.

A korábbi évtizedekben fogyásnak indult népességszám most jelentős eséssel reagált az új helyzetre. A falu lakossága 200-300 fő közötti szinten stabilizálódott, korábban lakott településrészei-úgy, mint Palajpuszta, Almás elnéptelenedtek. A legfrissebb adatok szerint a falu lakossága ma 248 fő.

A rendszerváltást követő években hatalmas munkanélküliség lett úrrá a térségen, köszönhetően a termelőszövetkezetek megszűnésének. Ez különösen súlyosan érintette az időközben betelepült roma lakosságot. Az iskolát megszüntették, a gyerekek nagy többsége, óvodás és iskolás egyaránt ma a 15 km-re lévő Vajszlóra utazik, mások más környékbeli iskolákat és óvodákat választottak.

Kórós ma egyik az ország azon településeinek, mely súlyos gondokkal küzd a fejlesztések és szociális problémák terén, azonban mindent megtesz e gondok leküzdésére a falu élhetővé tételéért.

 

Felhasznált irodalom:

• Andrásfalvy Bertalan: A Duna mente népének ártéri gazdálkodása, 2007
• Andrásfalvy Bertalan: Ártéri gazdálkodás Magyarországon, História 2004/04
• Kiss Géza: Ormánság, 1937
• Zentai Tünde: Kórós, 2007, Pro Pannónia Kiadói Alapítvány
• Wikipédia: Kórós